Különleges kiállításmegnyitó: mosolyok és könnyek
A trópusi hőség ellenére több mint száz fotóművészet-kedvelő gyűlt össze 2026. augusztus 8-án, szombaton 11:00 órakor, hogy Ștefan Tóth István AFIAP, ESFIAP és Hon. EFIAP fotóművész mellett legyen jubileumi kiállításának megnyitóján, amelyet 75. születésnapja és 55 éves pályafutása alkalmából rendeztek meg. Az eseményt az „Euro Foto Art” Nemzetközi Egyesület (AIEFA) szervezte a Summit Agro Románia és a Körösvidéki Múzeum – Múzeumi Komplexum (M.Ț.Cr.) partnerségében, az UNESCO által elismert Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) égisze alatt. A kiállításmegnyitó az Euro Foto Art Kiállítási Központ „Mezey Lajos” Galériájában volt, amelynek a Nagyváradi Városi Múzeum részlege ad otthont. Ez valójában több volt, mint egy egyszerű vernisszázs: egy olyan közösség találkozója, amely az évtizedek során a fotózás, a barátság és egy olyan ember nagylelkűsége köré épült, aki a művészetet az adakozás formájává tette. Az esemény megnyitóján Ioan Ciorba, a Nagyváradi Városi Múzeum részlegvezetője felidézte azokat a számos projektet és rendezvényt, amelyeket Tóth István az elmúlt évtizedben szervezett az intézményen belül, és amelyeket továbbra is páratlan energiával támogat. Beszélt a művész által a múzeumnak adományozott lenyűgöző gyűjteményről is, amely többek között az első nagyváradi fotóművész, Mezey Lajos fényképeit, fényképezőgépeket, könyveket és folyóiratokat tartalmaz. Mircea Mălan, a Bihar Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta a hiteles példaképek iránti igényt a folyamatosan változó társadalomban, és Ștefan Tóth Istvánra mint az egyik ilyen igazodási pontra mutatott rá. „Életének 55 éve során szenvedélyt, ihletet és odaadást fektetett abba, hogy megragadja az élet pillanatait” – mondta, megköszönve neki az egész munkásságát. Az évforduló alkalmából Mircea Mălan egy üveg vadcseresznyéből készült bihari pálinkát ajándékozott neki, amelyet maga a Megyei Tanács elnöke készített. Sebastian Lascu, Nagyvárad városmenedzsere a Florian Birta polgármester és a saját nevében is gratulált a művésznek, biztosítva őt a helyi közigazgatás támogatásáról a jövőbeli projektekhez, és megköszönve, hogy „a város igazi nagykövete”. Ezután az ünnepelt következett. Ștefan Tóth István bevallotta, hogy az évforduló napja „hatalmas örömöt” jelent számára. Nem kívánt azonban trófeákról, kitüntetésekről vagy sikerekről beszélni, hanem az ezek mögött rejlő önkéntes munkáról és arról a közösségről, amelynek élete nagy részét szentelte. Amikor kimondta a szavakat: „Az igazság az, hogy rengeteget dolgoztam a közösségünkért, egy olyan közösségért, amelyre büszke vagyok”, az érzelem erősebbé vált a szavaknál. A hangja elcsuklott, és a könnyek néhány pillanatra félbeszakították a beszédét. A művész által előkészített szöveget a továbbiakban dr. ing. Patricia Știrbu, az ünnepi esemény díszvendége olvasta fel, aki méltatta az ünnepelt fotóművész által vezetett AIEFA és a Summit Agro Romania közötti több mint 5 éves kiváló együttműködést. És a meglepetések folytatódtak. Szabó Ödön parlamenti képviselő egy szimbolikus ajándékkal érkezett a megnyitóra: egy pókot ábrázoló műalkotással. A választás nem volt véletlenszerű. „Mindig úgy láttam őt, mint aki sző valamit: egy ötletet, egy projektet, megpróbálva minél több embert bevonni a fotózás ezen »hálójába«” – magyarázta a képviselő. A póknak – folytatta – megvan az a képessége is, hogy újjáépítsen, függetlenül attól, hány szála szakad el, mindig talál utat a továbblépésre, még akkor is, amikor mások már nem látnak megoldást.” Horváth Imre fotóművész, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) elnöke a MAFOSZ elismerő oklevelét adta át neki egész munkássága megbecsüléseként. Prof. univ. dr. Eugen Moritz, a Kolozsvári Művészeti és Formatervezési Egyetem tanára arról az energiáról beszélt, amellyel Ștefan Tóth István 75 évesen is folytatja az alkotást és a projektek szervezését. „Mindig csinált valamit, mindig szervezett valamit, különleges dolgokat, és munkásságán keresztül mindig a közösségek szolgálatába állt” – jegyezte meg. Az ünnepelt gazdag tevékenységéről beszélt még Szűcs László kritikus, író és újságíró, valamint Pașcu Balaci ügyvéd, író és drámaíró. Utóbbi egy kétsoros verset (disztichont) ajánlott neki, amely egyetlen képben ragadta meg az ünnepelt művészi sorsát: „Ștefan Tóth István életét egyetlen kísértet járta át. Úgy hívják: Fotográfia.” A megnyitó egyik legmeghatóbb pillanata a művész fiának, Tóth Tamásnak a beszéde volt. Szavai ismét könnyeket csaltak édesapja szemébe. Tamás a művész mögött rejlő emberről beszélt, és arról, miként váltotta valóra álmait a művészi fotózás iránti szenvedély, önzetlen odaadás és feltétel nélküli szeretet révén. Felidézte, hogyan lépett be gyermekkorában apja oldalán a fotózás világába – egy olyan világba, amely idővel az ő szenvedélyévé is vált. Tőle tanulta meg „a türelmet, a figyelmet, a részletek tiszteletét és az alkotás szépségét”. Az apja mellett eltöltött évek Tamás számára igazi életleckék, olyan tapasztalatok voltak, amelyek segítettek neki nemcsak művészként, hanem elsősorban emberként formálódni. Dr. Prof. Dorin Popa, a Millesime Borművelészeti és Borkultúra Egyesület elnöke bejelentette a „Szőlő, bor és az életöröm” című Nemzetközi Fotóművészeti verseny negyedik kiadásának elindítását. Ez a tematikájában egyedülálló világverseny Tóth Istvánnal közösen, a Summit Agro Románia támogatásával valósul meg. Beszédének végén Dorin Popa hangsúlyozta, hogy minden közösségnek szüksége van mentorokra, a fotóművészet terén pedig az egyik ilyen mentor kétségkívül Tóth István. Ovi D. Pop fotóművész a maga részéről egy szimbolikus díjat adott át neki, „Best Mentor” (A legjobb mentor) címmel. A hangulatot a neves mélyhegedű művész, Thurzó Sándor József zenei pillanatai tették teljessé, aki az érzékenység és az elegancia jegyét adta a találkozóhoz. Zárásként Ștefan Tóth István bemutatta a „Emlék- pillanatok” című jubileumi albumot, amely egy élet- és alkotói út vizuális szintézise. Az album online is fellapozható lapozható (flipbook) formátumban. Ezt követte a csoportkép, majd a koccintás a ünnepelt tiszteletére. És ahogy egy olyan találkozón illik, ahol a művészet néhány órára családdá, barátokká és közösséggé alakul, Ștefan Tóth István a végén a jelenlévők között maradt, és dedikált. Egy kiállításmegnyitó mosolyokkal és könnyekkel. Emlékekkel és hálával. Egy olyan ember izgalmával és meghatottságával, aki visszatekintve felfedezi, hogy igazi életműve nemcsak fényképekben, kiállításokban és kitüntetésekben mérhető, hanem azokban az emberekben is, akiket maga köré gyűjtött, és abban a közösségben, amelynek visszafogottsággal és szenvedéllyel szentelte élete egy alapvető részét.
Fotók a megnyitóról
Kiállított képek
